Pongor Ildikó: ,,A tánc bűvöletében élek”
Interjúsorozat a TÁNC XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztivál zsűritagjaival
Interjúsorozatunk első részében a zsűri elnöke, Pongor Ildikó táncművész mesélt a 2021-es
versenymezőnyről, az előadások előtti túlzott izgalom leküzdéséről, illetve a klasszikus balett
és a kortárstánc kapcsolatáról.
A zsűri elnökeként milyen szempontokat vett figyelembe egy előadás kapcsán?
Mindig különleges élmény és nagy megtiszteltetés számomra, ha zsűrizhetek. Szerintem rendkívül
fontos, hogy elgondolkodtató üzenetük legyen az előadásoknak. A kortárs előadóművészetben
különösen lényeges az is, hogy milyen kisugárzása van egy művésznek. Vannak olyan átütő
egyéniségek, akikhez képest a többiek kevésbé erős energiákkal és művészi vénával rendelkeznek. De
mi zsűriként minden előadást nyitott szívvel és teljes befogadással néztünk végig.
Mi a véleménye az idei mezőnyről?
A jelmezekkel ebben az évben nem voltam maradéktalanul elégedett, nem mindenesetben tapasztaltam
azt, hogy alátámasztja a koreográfiát és a rendezést. Hozzáteszem, hogy ez nem pénz kérdése, mert az
ízlés nem kerül semmibe. Emellett többnyire hosszúnak találtam a műveket, pedig a jó arányérzék egy
alkotónál éppen annyira fontos, mint hogy milyen érzékkel koreografál. Természetesen az idei
mezőnyben is voltak nagy tehetségek és hatalmas telitaláltok, amelyekhez nem fért kétség.
Hogy hat a táncosokra, ha versenyhelyzetben kell teljesíteniük, mint itt a fesztiválon?
A versenyzés a művészetek esetében egy kicsit ellentmondásos. A táncot ,,nem lehet centire mérni”,
ettől függetlenül a táncversenyeken az a lényeg, hogy a megfelelő technikai tudáson át tudjon ragyogni
a tehetség is. Persze vannak, akiket ez a szituáció gátol. A vizsgadrukk is hasonló: van aki szint alatt
teljesít vizsgahelyzetben, amíg vannak olyanok, akik éppen ilyenkor tudják a legjobb formájukat
nyújtani és képesek olyan dolgokat mutatni, amit korábban sosem. Szerintem az utóbbi típus való erre
a pályára, mert az akkor fogja összhangba hozni a testét, a lelkét és az intelektusát, amikor kell.
Hasonlíthatnám az olimpiához is, amelyre négy évet készülnek a sportolók és abban az öt percben kell
összesűríteniük minden energiájukat és tudásukat. Ez az úgynevezett időzítés, a ,,timing”. Az
előadóművészeknél is ez az egyik leglényegesebb kérdés, hogy mennyire tudnak abban az adott
pillanatban produkálni, amikor felgördül a függöny.
Gyakran lehet hallani, hogy a legtöbb táncstílus alapja a klasszikus balett. Ez a kortárstáncról is
elmondható?
Én a klasszikus balett bűvöletében élek, de a kortárs irányzatokat is nagyra becsülöm. A klasszikus
balett tudja a legizoláltabb alapot adni, így különböző arányokban jelen van a kortárstáncművészek
szakmai múltjában is. A legfontosabb mégis a fejlett testkultúra kialakítása.
Pongor Ildikó a zsűri elnöke,
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész,
Kiváló és Érdemes művész,
a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és
Mesterművésze,
a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja.
Ön szerint mennyire szokott megegyezni a közönség és a szakmai zsűri véleménye a
produkciókról?
Természetesen a nézőknek is vannak elvárásaik és van egy sajátos ízlésviláguk, viszont nekünk
zsűriként az a feladatunk, hogy egy-egy előadásban meglássuk az új gondolatokat, az izgalmas
megoldásokat és a katartikus pillanatokat. Alapvetően elmondható, hogy van olyan előadás, amelyet jó
táncolni és van olyan, amit jó nézni. Az a legtökéletesebb, amikor ez a két szempont egyszerre
érvényesül: a művészek is tudnak azonosulni a koreográfiával, illetve a közönség is képes együtt
pulzálni a táncosokkal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése