Fuchs Lívia: ,,Némelyik nézőt már szinte ismerem”
Interjúsorozat a TÁNC XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztivál zsűritagjaival
A fesztivál missziója, a kortárstánc esztétikai felfogása és a közönség reakciója csak néhány téma, amely szóba került Fuchs Líviával készült interjúnk során. A tánctörténész azt is elárulta, hogy a kezdetben elutasító nézők, hogyan válhatnak nyitott befogadókká.
Milyen szempontok alapján értékelte a zsűribizottság az idei versenyprodukciókat?
Ez a fesztivál a kortárs tendenciákat pártfogolja, így nekünk elsősorban az innovatív, progresszív, illetve
kísérletező tendenciákat és az azon belül elért eredményeket kell figyelembe vennünk. Izgalmasnak tartom,
hogy a zsűritársaim a legkülönbözőbb művészeti ágakat képviselik, így mindenkinek megvan a saját szakmai
háttere, tapasztalata és ízlése, amely alapján értékeli az előadásokat.
Ehhez képest mennyiben különbözhet a közönség véleménye egy-egy produkcióról?
Az előadóművészeknek a saját korukra kell hatniuk, ami azért különösen nehéz a kortárstánc esetében, mert
legtöbbször kísérletezésről van szó, így nagyobb a távolság a szakma és a publikum elismerése között. Gyakran
kifejezetten provokatív előadások születnek, amelyek pont azokat a határokat lépik át, amelyeket a nézők már
korábban megszoktak. Éppen ezért teljesen természetes, ha a közönség első reakciója az elutasítás, mert
mindenki szereti biztonságban érezni magát a nézőtéren. Ha olyat kapunk, ami váratlan, amire egyáltalán nem
számítunk, akkor zavarba jövünk. De a visszatérő nézők egy idő után már nem érzik provokációnak azt, ami a
normával vagy az esztétikai elképzelésükkel szembemegy, így remélem hogy ez a két megítélés egyre inkább
közeledik egymáshoz.
A magyar közönség ön szerint mennyire nyitott erre a műfajra?
A kortárstánc műfaja rendkívül távol áll a kommersznek vagy éppen szórakoztatónak tartott műfajoktól. Nem az
a probléma, hogy az emberek nem elég nyitottak, hanem sokkal inkább az, hogy gyakran nagyon megrázó,
fájdalmas vagy szokatlan találkozni egy-egy kortárs előadással és az ilyen jellegű élményekre kezdetben nem
biztos, hogy mindenki fel van készülve. Éppen ezért egy különösen fontos missziót támogat ez a fesztivál,
melynek köszönhetően több mint két évtizede a legkülönbözőbb és legújabb minőségi irányzatok láthatóak
Veszprémben, ezzel évről évre nyitva a szemhatárt és a nézőpontot. Mindig örömmel fedezem fel, hogy
némelyik nézőt már szinte ,,ismerem”, mert minden egyes előadáson ott ül a közönség soraiban.
Zsűrizésekor milyen arányban kell, hogy jelen legyen a szubjektivitás és az objektivitás?
A művészetben az objektív kritériumok nem igazán működnek, miközben zsűriként nem szeretnék teljesen szubjektív sem lenni. Ha az objektivitás alatt a szakmaiságot értjük, akkor az természetesen jelen van. Mindenkit a saját koncepciója, vállalása és a megvalósítás alapján lehet értékelni. Fontos, hogy a saját területükön izgalmas, egyedi kompozíciókat és előadásmódokat lássunk a színpadon. Én személy szerint azt szoktam figyelni, hogy egy adott mezőnyben melyek azok az előadások, amelyek a legtöbb művészi szempontból kiemelkedően szerepelnek.
A kiemelkedő előadásokról kicsit áttérve az előadókra, milyen képességekkel és képzettséggel kell rendelkeznie egy táncművésznek, ha érvényesülni szeretne ebben a műfajban?
Nagyon sokféle a szakmai hátterük a kortárstáncosoknak: van aki klasszikus balett vagy éppen néptánc alappal érkezik ebbe a műfajba, de van aki ezeket az utakat megkerülve is sikeres tud lenni. A kortárstánc egyik fontos alapgondolata, hogy nem várja el a táncosoktól azt a fajta testi tökéletesség ideált, amelyet a balettból ismerünk. Egy más típusú esztétikai felfogást képvisel, így elfogad különböző testalkatú és előképzettségű művészeket is. A kortárstáncban az erőteljes kifejezési mód, a sokoldalúság vagy éppen a színészi adottság lehet, hogy nagyobb érték, mint a technikai tudás. Természetesen a kortárstáncosok is rendelkeznek ugyanazzal a technikával, de nem teljesen úgy használják, ahogy azt más műfajok esetében megszoktuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése