A Hair
Likó Marci barátom valamikor tavaly február végén telefonált, hogy a veszprémi Pannon Várszínház hamarosan bemutatja a Hair c. musicalt, és a rendező Vándorfi László megkérte őt, hogy fordítsa magyarra a dalokat. De mivel ő nem annyira tud angolul, ezért rögtön rám gondolt: csináljuk meg együtt! Ez volt az a bizonyos „álommeló”, amiről akkor írtam a blogomon. Tényleg nagyon szerettem csinálni.
Úgy működött a dolog, hogy előttem volt az angol szöveg, közben hallgattam a dalokat (nem a filmből, hanem a Broadway musicalből), és megpróbáltam az eredeti szöveghez lehetőleg hűen visszaadni a mondanivalót, a rímeket, az alliterációkat, közben mindenekfelett ügyelve a prozódiára. Több dalt Vándorfi Laci kérésének megfelelően kellett átdolgoznunk, hogy legyenek benne magyar áthallások. És itt jött Marci: amint elkészültem egy fordítással, ő – ahol úgy érezte, szükséges – belenyúlt, hogy költőibb, „dalszövegesebb” legyen. Néhányat változatlanul hagyott, mert tökéletesnek találta, pl. Colored Spade, I’m Black/Ain’t Got No, I Got Life és Hair. Külön büszke vagyok arra, hogy az én ötletem volt, hogy a Flesh Failures dallamára Radnóti Miklós: Erőltetett menet című verse szólaljon meg.
Pár fordítás viszont teljesen Marci nevéhez fűződik, mert vagy megelőzött vele, vagy egymással párhuzamosan dolgoztunk, és az övé lett ütősebb, ilyenek pl. Hashish, Frank Mills vagy Easy To Be Hard. Néha nem tudtuk eldönteni, melyikünk változata a sikerültebb (mert mindkettő tetszett), ilyenkor Vándorfi Lacira hagytuk a döntést. Szóval nem volt köztünk féltékenykedés, rivalizálás, mindketten azt csináltuk, amihez értünk, és ezt a végeredmény – remélhetőleg – igazolta.
Kicsit azért aggódtam a veszprémi előbemutató előtt, vajon úgy sikerül-e, ahogyan azt elképzeltük. Egy ilyen népszerű musical – főleg a belőle készült világsikerű film után – sok buktatót rejthet magában. Szerencsére az előadás minden előzetes várakozásomat felülmúlta; lehetetlen elfelejteni azt az eufóriát, amit átélhettünk a hosszú percekig állva tapsoló közönség ovációja közepette. Hát még amikor Likó Marcival felmentünk a színpadra, és ott ez az ünneplés már nekünk is szólt!...
Másodszor Ajkán láttam a darabot. Kíváncsi voltam, milyen lesz ezúttal, mert nyilván más az élmény egy várakozással átfűtött bemutató előtt, mint egy „közönséges” színházi előadáson. És most sem kellett csalódnom. Bár a kezdő dal, az Aquarius talán nem szólalt meg olyan átütő erővel, mint Veszprémben, és a hangosítással is akadt némi gond, a színészek remekül, nagy odaadással játszottak, énekeltek, táncoltak, a zenekar fantasztikusan szólt, és a végén is átélhettük a katarzist Radnóti Erőltetett menetével. Most is állva tapsoltunk majdnem tíz percig, amivel kiérdemeltük a ráadást.
Harmadszorra újra a veszprémi Pannon Várszínházban láttam az előadást, mert– mint a dalszövegek egyik fordítója– hivatalos voltam a„rendes” premierre (az első csak előbemutató volt). Megfordult a fejemben, hogy vajon még mindig tud-e újat nyújtani a Hair, de nem csalódtam. Sőt! A tehetséges fiatal színészek játéka, éneklése, tánca és a zenekar teljesítménye talán még az eddigieknél is jobban magával ragadott; egy percig sem unatkoztam. Ráadásul most már nem teljesen ismeretlenként vettem részt az eseményen, köszönhetően a Molnár Sándor által szervezett beszélgetésnek az Utas és a Holdvilág Antikváriumban. Vándorfi László és Krámer György talán nem haragszanak meg, ha ettől fogva a barátaimként tekintek rájuk, és hálás lennék, ha ők is ugyanígy gondolnának rám. Nagyon tisztelem őket!
Mégis izgultam, amikor az előadás végeztével fel kellett mennem a színpadra; annál is inkább, mivel Likó Marci nem volt ott (Debrecenben koncertezett). Az előbemutatón ő szólt, hogy „na most!”, megfogta a kezemet, és együtt vonultunk fel az állva tapsoló és ujjongó közönség színe elé. Hát ezúttal egyedül kellett ezt megtennem (Vándorfi Laci szólt persze, hogy mikor induljak), de bevallom, hogy amikor meghajoltam, annyira reszkettek a lábaim, hogy majdnem orra buktam. Előre kinéztem azért, hová fogok beállni a színészek közé, mert legutóbb pont a legmagasabb lány, a Jeanie-t alakító Kárpáti Barbi és Marci közé kerültem (aki szintén több, mint 180 centi), ami enyhe nehézséget okozott a meghajlásokkor. Szóval így furakodtam Gábor Márkó (Woof) és Szente Árpád Csaba (Claude) közé (remélem, egyikük sem haragudott). Sőt, Márkó a színfalak mögött gratulált nekem a szövegekért, és azt mondta, hogy különösen tetszik neki az, hogy „Nem blabla a Bibliában, hogy már Jézus korában / hosszú hajat hordtak mind / Szupersztár, igazad volt!” Hát nekem is ez az egyik kedvenc részletem! Ráadásul aznap este talán az ő éneklése ragadott meg legjobban.
Úgy érzem, még mindig vannak lehetőségek ebben az előadásban.
Bízom benne, hogy sokáig fogják játszani és eljut még több nagyvárosba is.
Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem a sikernek, és abban is reménykedem,
hogy többen felfigyelnek rá: mennyire jól hangzanak ezek az ikonikus slágerek
magyarul!
Megkockáztatom, hogy talán még jobban, mint az eredetiben…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése