A színház ősi érték
Az ember azzal magaslik ki az állatok között, hogy képes gondolatait társaival közölni. Vágyik is erre. Az elmében kialakult gondolat rendkívül összetett valami, és amikor lineáris, egydimenziós nyelvi struktúrába kényszerítjük, sok része lemorzsolódik, hiányzik, eltorzul. Ezért is szeretjük gondolatainkat tőbbször elmondani, körülírni. Hátha sikerül az átadás. Racionális vagy absztrakt gondolatokkal megy az átfordítás a legsikeresebben. Ügyes szabályrendszerek, mint például a matematika, segítenek körülhatárolni a gondolat egy-egy aspektusát és elkerülni a félreérthetőséget. A racionalitás és a matematika a "hogyan" kérdések megválaszolásában fontos. Hogyan lehet felépíteni egy gépet, egy házat, egy szolgáltató rendszert vagy egy kompjutert. Racionálisak a receptek és a használati utasítások, meg a szolgálati szabályzatok. Az embernek fontos a racionalitás, ha hogyanokról van szó.
A "miért" kérdésekre adott válaszok azonban ezeknél sokkal fontosabbak. Tudjuk, hogy lehet atombombát készíteni, de miért kéne? Tudunk ezernyi apró és nagyobb gépet készíteni mindennapi életünk könnyítésére, de amikor ettől az életünk sokkal bonyolultabb lesz, megkérdezhetjük, miért? Miért emeljük magunk fölé a gépeket, miért nem találjuk meg életünk értelmét a családban, a barátokban, a közösségben, a természetben?
A miért kérdésekre adott válaszok mögött érzelmek húzódnak. Elménknek az érzelmek sokkal fontosabbak, mint a korlátozott racionalitás egyszerű sémái. Gondolatainkban az érzelmek és a racionalitás szétválaszthatatlanul fonódik össze, de amikor mondatokba kényszerítjük gondolatainkat, ez legtöbbször az érzelmek kifejeződésének rovására megy. Vannak szavaink az érzelmek jelzésére, de ez nagyon primitív rendszer. Az érzelmek a viselkedésből, az arcjátékból, az is viselkedés, olvashatók le. Egy ismert kísérletben egy cseh színész és színésznő szobabelsőt ábrázoló színpadon egy vetett ágy mellett állva eljátszottak számos jelenetet. Feleség várja fáradt férjét, feleség várja titkos szeretőjét, anya várja beteg fiát, és hasonlók. Mindössze néhány szó hangzott el, majd a jelenetek videofelvételeit csehül biztosan nem beszélő argentin közönségnek vetítették le. Aiknek a vetítés után ki kellett találniuk, milyen jelenetet láttak, 98%-ban eltalálták.
Manapság sokat foglalkoznak a nyelv keletkezésével. Milyen régi? Millió éves vagy csak néhány tízezer? Sokan úgy gondoljuk, hogy az emberi közösségek kialakulása még jóval a nyelv keletkezése előtt megtörtént és a gondolatok átadása nyelv nélkül is lehetséges volt. Gondoljanak például arra, hogy egy mímus a testével bonyolult történetet képes elmondani szavak nélkül, és megértjük. A mímusnak lehetnek társai és akkor egészen komplex események is ábrázolhatóak. És Itt vagyunk a színház eredeténél. Mímelésre állatok nem képesek, ez embertulajdonság, a kommunikáció valószínűleg legősibb formája. Eredetileg is szociálisan hasznos, az együttműködést segítő információk átadására szolgált. Fejlesztette a szociális megértést, azt a folyamatot, amelynek során figyeljük társaink viselkedését, elemezzünk a viselkedést kiváltó okokat, beleértve saját viselkedésünket is, és igyekszünk közös elvárásoknak megfeleni. A színházi élményeink mögött is ezek a képességek a legjelentősebbek.
Már csak egy kis moziban vetítették Makk Károly "Szerelem" filmjét, amikor vendégségbe jött két olasz kollégám. Muszáj volt elvinnem őket a moziba, egy darabig fordítottam a szöveget, de a közelünkben ülők felháborodására abbahagytam. Ahhoz a jelenethez értünk, amikor a feleség, Törőcsik Mari megpillantja börtönből hazatérő férjét, Darvas Ivánt. A kamera néhány másodpercig elidőz Törőcsik arcán. És ezen a csodálatos arcon újra lejátszódik az egész történet. Vendégeimre pillantottam, és mindkettő szeméből könnyek csurogtak. Mindent értettek maradéktalanul.
Érzelmek, gondolatok, sors, az élet értelme mind összesűríthető egy arc játékába és átadható a nézőnek, a közönségnek. Ez teszi a színházat örök értékké, függetlenül a kultúra pillantnyi állapotától, függetlenül a politika önkényétől. Az emberek szeretnek színházba járni, újra és újra megélni fontos szociális történések pillanait, elgondolkodni rajtuk. Amíg ember lesz, a színház is élni fog.
Csányi Vilmos
Megjegyzések
Megjegyzés küldése